Cognitio - Utolsó kommentek
blfr2@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://cognitio.blog.hu/2008/07/05/egy_az_isten_32/full_commentlist/1#c2809967
Válasz erre: Egy az Isten!
2008-07-16T13:54:11+02:00
2008-07-16T13:54:11+02:00
duplikátum
http://blog.hu/user/143057
1. Azt gondolom, hogy különbséget kell tenni a két eset között, amikor általában jelekről beszélünk, illetve amikor filozófiai elméletet alkotunk a tapasztalatról, a jelenségekről és a magában való dolgokról. Széles értelemben véve jel szinte bármi lehet, amennyiben jelenlétéből (tapasztalatából) utalást vélek felfedezni valami másra, ami nincs jelen, amit éppen nem tapasztalok. Amikor jelként értelmezek valamit, tulajdonképpen bizonyos típusú következtetéseket vonok le. Az általad említett példák (a levegő, a könyv) szerintem inkább ennek esetei. Így például egy asztalon heverő könyv látványából következtetni lehet arra, hogy valaki odatette, hogy belelapozva valószínűleg nyomtatott írásjeleket látnék, stb. Ám azt, hogy ilyesfajta következtetéseket számolatlanul végzünk nap mint nap, nem lehet érvként felhasználni arra nézvést, hogy amikre ilyenkor következtetünk másféle módon léteznek, és másfajta ismeretet közvetítenek, mint amikből a következtetéseinket levontuk. Ugyanis az ilyen konstellációkban teljesen esetleges, hogy mi mikor minek lesz a jele. Hogy a könyves példánál maradjak: másképp jele egy asztalon heverő könyv annak, hogy valaki odatette, ha nem tudom ki az illető, vagy ha én magam vagyok az. Másféle tartalmú az a következtetés, hogy bizonyára írásjelek vannak benne, ha egy ismeretlen könyvről van szó, vagy egy általam is olvasottról. Valóban, az érzéki tapasztalataink által közvetített ismereteket jelek egyfajta tárházaként is hasznosíthatjuk, de ez véleményem szerint vajmi kevéssé szól hozzá az igazság problémájához.<br /><br />
2. A vízcseppes példából némi kanti íz érződik. A tapasztalati ismeretekkel foglalkozó ész, amely mindig innen marad, illetve a spekulatív (metafizikus) ész, amely mindig túlfut a magában valón. Ám Kant magában valója mégis inkább metafizikus spekulációnak tűnik számomra, olyasféle filozófiai bóvlinak, ami jóval több galibát okoz, mint amennyi magyarázati értékkel bír, Egyfajta fantomnak, aki, miután elméletünkbe bocsátottuk, szabadon garázdálkodik. Továbbá azt is gondolom, eleve szerencsétlen az igazságot a megismerőtől független valamiként elgondolni, amely természetét tekintve épp ezért érintetlen a megismerő érzéki, illetve mentális képességeitől, sőt épp ezek a képességek nehezítik meg, vagy éppen lehetetlenítik el, hogy elérjük, megtaláljuk az igazságot. Az igazság nem oly módon része a világnak, mint egy ismeretlen kontinens, vagy lepkefaj, nem valamifajta passzívum, ami eleve és végérvényesen odakint van. Az igazság emberi konstrukció, azoknak a műveleteknek az eredménye, amiket a birtokunkban lévő információkon elvégzünk. Az igazságot nem megismerjük, hanem létrehozzuk. Ezért azután inkább van köze bizonyos szabályokhoz, tradíciókhoz és autoritásokhoz, mintsem valamifajta külsődleges, tételezett, metafizikai rendhez. Inkább tűnik az előbbiek időben és kultúránként eltérő vonásokat mutató leírásának, mintsem az utóbbi megragadásának egy jelenségvilág korlátai közötti spekuláció kétes eredményeképp.
https://cognitio.blog.hu/2008/07/05/egy_az_isten_32/full_commentlist/1#c2805378
Válasz erre: Egy az Isten!
2008-07-16T01:45:23+02:00
2008-07-16T01:45:23+02:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Kedves duplikátum!<br /><br />
Köszönöm építő jellegű hozzászólásodat, egy fontos szemszögből világítottad meg a kérdést. Akkor én is váloszolnék a kérdéseidre.<br />
1. Mi alapján állítom, hogy a jelenségek mögött van valami más?<br /><br />
Ez a klasszikus metafizika legjobb kritikája. Hasonlót mondtak Freudnak is a tudatalattiról. Ha ennyire megfoghatatlan és láthatatlan, akkor ugyan miért kellene azt feltételezni, hogy létezik is. Ennek az álláspontnak az ellenzői a mai napig megoszlanak. Nem akarok igazságot tenni, mert nem tudok. Legyen elég annyi, hogy én a metafizika pártján állok. Vegyünk egy egyszerű példát. Nem látom, nem hallom hogy van levegő, de még megfogni se nagyon lehet. Igazán megszagolni sem, mert amit érzek az valaminek a szaga, ugyanígy értelmetlen megízlelni is. Tehát érzékszerveim által nem felfogható dolog. Akkor nem is létezik? Lennie kell, mert hiányát megérzem. Tehát a jelenség relációban áll a magában valóval. Nem látom, de tudom, hogy van. Ezzel azt akarom mondani, hogy az érzékeim nem tudnak megfelelő információt nyújtani a világról, sőt könnyen be is csaphatók (doppler effektus). Mi a tér? Hol van? És az idő? Ezek megértéséhez az elmémre van szükségem, így idő- és tértudatról érdemes beszélni. Ezek alapján feltételezem, hogy kell lennie egy érzékeken túli világnak. Ennek megismerése csak racionális úton lehetséges, már amennyire.<br /><br />
2. Mi alapján állítom, hogy az, ami a jelenségek mögött van, az igazság?<br /><br />
Először beszéljün az igazságról. Jelen kontextusban úgy tudnám megfogalmazni, hogy igazságnak tekintjük azt az ítélelet, amely egy adott tárgyról bővebb, jobb, pontosabb ismereteket ad. Mivel Én azt állítottam, hogy a tapasztalat limitált ismeretet képes adni a tárgyakról, ezért mondom azt, hogy ezt csak jelenségnek nevezhetjük. Az asztalon lévő könyvnek látom a színét stb. de nem látom hogy került oda, milyen gondolatok vannak a betűkben rögzítve. Hmm, ez egy kicsit abszurd volt :) Ezek alapján viszont egy olyan megállapításra jutottam, hogy nem alacsonyabb rendű a tapasztalat, de a gondolatiság nélkül nagyon sekélyes képet ad. Ez fordítva is igaz. Úgy szoktam metaforikusan megfogalmazni, hogy a világ egy nagy vízcsepp. Ami tapasztalati úton megismerhető, azt szabályszerűen kategorizálják, a hasonlatban egy szabolyás n oldaú sokszöggel ér fel. Az egyszerűség kedvéért legyen egy kis kocka. A kockát a cseppbe csak úgy tudom behelyezni, hogy nem tölti ki teljesen. A gondolati megismerés szintén ugyanilyen. Ha ezt egy nagy kockának képzelem el, akkor a vízcsepp lötyög benne, olyan dolgokról is vannak ismereteim, amik igazából nem is léteznek. Talán úgy lehetne a kettőt egymáshoz mérni, hogy megszámolnánk mennyi információt lehet tapasztalati/gondolati úton egy tárgyról megállapítani. De ennek minden bizonnyal nem sok értelme lenne. A magában való a jelenségtől elválaszthatatlan. Ha úgy tetszik, az igazság a kettő együtt. De nincs olyan alakzat, ami a csepp formáját képes lenne felvenni, mert a szabályok modellalkotást vonnak magukkal.
https://cognitio.blog.hu/2008/07/05/egy_az_isten_32/full_commentlist/1#c2793200
Válasz erre: Egy az Isten!
2008-07-14T23:29:41+02:00
2008-07-14T23:29:41+02:00
duplikátum
A legfőbb problémát abban látom, ahogy az igazság fogalmáról gondolkodsz: igazság az, ami a jelenségek mögött van, a megismerő viszont csupán a jelenségekhez férhet hozzá, ezért sohasem tudjuk meg, hogy mi is az igazság. A gondolatmenettel az a legfőbb probléma, hogy a benne szereplő két fogalom (igazság, jelenség) kölcsönösen feltételezi egymást, mindkettő értelmezhetetlen és tartalmatlan a másik nélkül. Ebből fakadóan viszont nagyon nehéz zöld ágra jutni a következő két kérdést illetően:<br /><br />
1. Mi alapján állítom, hogy a jelenségek mögött van valami más?<br />
2. Mi alapján állítom, hogy az, ami a jelenségek mögött van, az igazság?<br /><br />
Az első kérdés tulajdonképpen azt feszegeti, hogy milyen érvekkel lehet fenntartani egy olyan szemléletet, ami a tapasztalatok (jelenségek, látszatok), illetve az igazság (valódiság, eredet) kettősségével operál. A második kérdés pedig arra vonatkozik, hogy amennyiben feltételezzük ezt a kettősséget, mi indokolja, hogy az egyiket valamilyen szempontból (jelen esetben az általa közvetített ismeret értékének szempontjából) előrébb valónak, jobbnak, becsesebbnek, megbízhatóbbnak véljük, mint a másikat. Összevonva a két kérdést: amikor ismereteink értéke, megbízhatósága a tét, akkor mi teszi indokolttá, hogy tapasztalatainkat eleve leértékeljük feltételezve, hogy hátterükben, azok forrásaként egy eredendőbb, egy igazabb szféra van, mely viszont tapasztalataink számára épp ezért elérhetetlen. Az igazságot a jelenségekhez képest határozzuk meg, ám azt, hogy amit jelenségnek nevezünk, az valóban csupán jelenség és nem pedig az igazság, csak az igazság ismeretében lehetne eldönteni. Az eszmefuttatás körben forog.<br /><br />
Az ilyen típusú csapdákba akkor esünk könnyen bele, ha nem vesszük figyelembe, hogy az igazság nem önmagában álló szilárd valami, hanem mindig vonatkozik valamire. Az igazság kérdése mindenekelőtt olyan gondolatokkal (vagy az azokat kifejező állításokkal) kapcsolatban vethető fel, amik tartalmuk szerint két vagy több dolgot valamilyen relációba állítanak egymással. Első megközelítésben az, hogy valami igaz, annyit jelent, hogy a dolgok között a reláció ténylegesen fennáll-e vagy sem.<br /><br />
A Föld gömbölyű.<br />
Az emberek vagy nők, vagy férfiak.<br />
Béla hétfejű sárkányt látott a Gellért-hegyen.<br />
A nátrium atomnak három elektronhéja van.<br />
Felemelem a kezem.<br /><br />
Vannak gondolatok, amikre egyszerűen értelmetlen igazként vagy hamisként tekintenünk:<br /><br />
Bárcsak lenne egy autóm!<br />
Meg kéne már locsolni a virágokat.<br />
Ha nem esik az eső, délután menjünk el sétálni!<br /><br />
A következő két fontos kérdés az, hogy (i) miképpen vélekedem azoknak a dolgoknak a státuszát illetően, amelyek között valamilyen kapcsolatot gondolok (állítok) illetve, hogy (ii) miképpen vélekedem a gondolt (állított) reláció státuszát illetően. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása lesz döntő arra nézvést, hogy az, amit igaznak gondolok, mire vonatkozik. A filozófusok elméletei az igazság vonatkozásában ezen a ponton ágaznak szét.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/24/az_ember_6/full_commentlist/1#c2300600
Válasz erre: Az ember
2008-05-24T08:40:39+02:00
2008-05-24T08:40:39+02:00
keksz*
Akkor megegyezhetünk abban, hogy az embernek óriási lehetőség van (alkalmas az alkotásra), de nem képes azt okosan használni (nem alkot, hanem rombol)?<br /><br />
A természettel való harmónia pedig rejtett szükségletként ott él mindannyiunkban (ennek egyszerű megnyilvánulása, hogy szeretünk a növényekkel egy térben élni - pl. kertészkedünk), csak mivel buták vagyunk, ezért hagyjuk, hogy e helyett más (mesterséges) szükségleteket generáljanak...
https://cognitio.blog.hu/2008/02/05/o_tempora_o_mores/full_commentlist/1#c2237183
Válasz erre: O tempora, o mores!
2008-05-17T02:39:51+02:00
2008-05-17T02:39:51+02:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Kedves keksz*!<br /><br />
Köszönöm a kedves szavakat. Ahogy írtam, és te is vallod, ez a másolatok kora. Talán anyit tennék még hozzá, hogy a mai világ mennyiségre és rég nem a minőségre alapoz. Ezt elég sok mindenre lehet értelmezni. Szerintem nem is szabad, hogy eljöljöjjön a tökéletes viklég, de még a kényelmes sem, mivel ez az emberek elbutulásához vezetne. Ki akarna bármiért is küzdeni, ha már mindene megvan? Tegnap azon gondolkoztam, hogy 1000 év múlva a régészek mit találnának a mai kor tárgyi emlkéiből? Eddig amit az emberiség felhalmozott az páratlanul értékes és egyedi. Utánnunk mi maradna? Arra jutottam, hogy nem más, mint szemét! Szinte kizárólag szemét. A középkorból kódexek maradtak meg csodás történetekkel, ma pedig reklámplakátok és minősíthetetlen filmekkel teli DVD-k maradnának. Az a kevés ami szép szinte biztosan elveszne. Én is úgy gondolom, hogy a minőséget kell képviselni, szilárd erkölcsökkel kell kiállni a világgal szemben. Tudni kell nemet mondani! <br />
(júniusban-júliusban sok eddig megíratlan cikket teszek majd közzé, sok téma vár kifejtésre)
https://cognitio.blog.hu/2008/02/05/o_tempora_o_mores/full_commentlist/1#c2208681
Válasz erre: O tempora, o mores!
2008-05-14T13:10:30+02:00
2008-05-14T13:10:30+02:00
keksz*
Jó ez a cikk, nem is értem, hogy miért nincs aktív vita a felvetett kérdésekről... Hiszen az összehasonlítás számos területre kitért. Egyesekre bőszen lehet bólogatni, hogy ez tényleg így van, másokkal pedig ellenkezni.<br /><br />
Abszolút egyetértek azzal, hogy a valóság és a megfordíthatatlanság helyét átvette a másolat (ami torzabb) és a káosz (bizony már összezavarodik az internetes és az átélt élmény). Ez pedig a minőség rovására megy: egyre több mindenről tudunk felületesen, viszont ez azt okozza, hogy a legtöbbről csak pár szót. A ma embere nem áll meg a csillagos ég alatt elgondolkodni a nagy kérdéseken, hanem rohan haza, hogy ész nélkül kattintgasson, amit az inernet/tv kijelölt számára.<br />
Bár azt nem tudom, hogy jó-e, hogy kitágultak a lehetőségeink. Azt hiszem önmagában rossz, hiszen csapda. Viszont ha megfelelő személyiségjegyekkel (önuralom, reális önismeret, célok, nemetmondás stb.) rendelkezünk, akkor ügyesen tudjuk felhasználni az új lehetőségeket....
https://cognitio.blog.hu/2008/01/26/az_allam_avagy_platontol_marxig/full_commentlist/1#c1417400
Válasz erre: Az állam, avagy Platóntól Marxig
2008-02-05T22:07:49+01:00
2008-02-05T22:07:49+01:00
pannonymus
Üdv, látom érdekli a demokrácia - engem meg a véleménye az itt írottakról: <a rel="nofollow" href="http://gondolkodasmenedzsment.blog.hu/">gondolkodasmenedzsment.blog.hu/</a>
https://cognitio.blog.hu/2008/01/26/az_allam_avagy_platontol_marxig/full_commentlist/1#c1402878
Válasz erre: Az állam, avagy Platóntól Marxig
2008-02-04T03:32:50+01:00
2008-02-04T03:32:50+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Azt hiszem az állam értékelése kapcsán egy alapvető dilemma kerül felszínre. Sajnos nem tudom nagyon filozofikusan kifejezni, de akkor írom ,ahogy tudom. A kérdés az: Mi jobb: Egy bizonyos fejlettségi szinten biztonságban és nyugalomban élni, vagy jó és rossz közt örök küzdelmet folytatni,egyszer fent egyszer lent? Talán ez vonatkozik az államra is. <br />
Sugallatodra én is kezdek inkább affelé hajlani, hogy az utópia mégha elérhető is, csak azt eredményezné ,hogy a világ lassan elsorvadna. Talán viszont mégis van egy összekető elem, minden ember boldog akar lenni! Viszont ennek elérésére ahányan vagyunk annyi választ tudunk adni. <br />
De a kérdés továbbra is az:hogyan tovább?<br />
A jelenlegi államformák nem stabilak, én legalábbis érzem a pusztulás szelét a világ felett.Lehet csak én vagyok pesszimista,de sajnos nem sok reményt látok az emberiség jövőjét illeten.<br /><br />
(az elkövetkező cikkekben foglalkozok majd a boldogság és az ember fejlődésének lehetőségeivel)
https://cognitio.blog.hu/2008/01/24/az_ember_6/full_commentlist/1#c1402872
Válasz erre: Az ember
2008-02-04T03:25:56+01:00
2008-02-04T03:25:56+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Én se rajongásom akartam kifejezni. Talábn inkább arra gondoltam, hogy a maga szűkös keretei között képes nagyszerűeket alkotni és mértéktelenül pusztítani. Valóban nem álllunk messze az állatoktól, elvégre őseink, de én fentartom a hiearchia igényét és magasabb lépcsőfokra helyezem magunkat. De, ha azt kérdezik melyik élőlényre hasonlít legjobban az ember, azt mondanám hogy a vírusokra. Felhasználja egy terület erőforrásait saját céljaira, és ha lepusztította odébáll. Közben pedig csak szaporodik. A kérdés az,hogy meddig lehet ezt játszani? Mikor lesz a természettel való harmónia szükséglet, nem jól skandálható szólam?
https://cognitio.blog.hu/2008/01/24/az_ember_6/full_commentlist/1#c1399887
Válasz erre: Az ember
2008-02-03T12:57:17+01:00
2008-02-03T12:57:17+01:00
keksz*
Hát én egyáltalán nem tudok ennyire az emberért rajongani...<br /><br />
Az emberek azt hiszik, hogy ők a Föld urai. Hogy hatalommal bírnak fölötte. Hogy meghódították. Pedig semmilyen más állat nem ilyen primitív, mint az ember, aki kezdi elpusztítani az életterét (pl. a növényevő emlősök az adott területről továbblépnek a következő legelőterületre, ha bizonyos százalékot lelegeltek, azért, hogy 2 év múlva, ha visszatérnek, legyen miből regenerálódnia a területnek, és újból ételt biztosítson számukra)...<br /><br />
És nem is állunk olyan messze az állatoktól (ld. szükségleteink, biológiai determinációink), csak pár tulajdonságunkban (pl. metakogníció = gondolkodunk a gondolkodásunkról)...
https://cognitio.blog.hu/2008/01/26/az_allam_avagy_platontol_marxig/full_commentlist/1#c1399558
Válasz erre: Az állam, avagy Platóntól Marxig
2008-02-03T11:22:04+01:00
2008-02-03T11:22:04+01:00
keksz*
Államra tehát mindenképpen szükségünk van (ld. előző hozzászólásomat), a kérdés már csak e bonyolult rendszer irányításának módszere. Tehát az állam építőköveit, jelenségeit, törvényszerűségeit (pl. emberekből és intézményekből áll, vannak bevételei és kiadásai, a ráruházott jogokat felhasználja stb.) nem tudom befolyásolni. Csalk azt, hogyan végezze a feladatait, és hogy ezeket az elemeket hogyan variáljuk. Párhuzammal élve: az állam a gép (ami működik, csavarokból és lemezekből áll, a beleöntött anyagot átalakítja stb.), s az a kérdés, hogy ezt a gépet hogyan szabályozom (milyen anyagot öntök bele, kiknek akarok vele terméket létrehozni stb..).<br /><br />
Az irányítás módszerére a történelem és helyi kísérletek sok példát szolgáltak már (pl. despotizmus, kommunizmus, feudalizmus, demokrácia, abszolutizmus stb. - ezek benne vannak a cikkben). És utópiák is szép számmal születnek. De valahogy nem találtuk meg a tökéletes módszert és nem is fogjuk. Ennek pedig az az oka, hogy nincsen egységes jó (ami nekem kedvező, az a vezető rétegnek hátrányos). Ami pedig nem is baj...<br /><br />
Rossz is lenne tökéletes államban élni. Hiszen a vágyak beteljesülése sosem akkora öröm, mint az út odáig. S akkor mindenki természetesnek venné, nem is tudná értékelni. Sőt azon nyomban lerombolná (ld. előző komment végén a hedonista reakció a jólétre), nem tudna vele mit kezdeni...
https://cognitio.blog.hu/2008/01/29/az_ertekrol_1/full_commentlist/1#c1393001
Válasz erre: Az értékről
2008-02-01T19:43:08+01:00
2008-02-01T19:43:08+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Kedves keksz*!<br /><br />
Érdekes a felvetés.Az értékpluralizmussal egyet értek. Párhuzamosan létező értkékeket követünk, de mondjuk lehetségesnek tartom, hogy idővel egyeseket elhagyjunk és újjakat vegyünk fel. A hierarchia kérdése valóban bonyolult, felveti a tolerancia problémáját is , amely szerintem veszélyes is lehet. Minde az intolerancia, mind a teljes elfogadás veszélyes lehet. Talán itt is az arany középút elvét vallanám. Ami a saját szubjektív értkérendemtől távol áll azt elutasítom, ami elfogadható azt integrálom. A kérdés mondjuk folytatódik a megítéléssel. Ha valami tőlem távol áll, attól még nem feltétlen rossz. De szerintem a hierarchia problémája kivédhetetlen. Például számomra az "anyagi dolgok" sosem jelenthetnek annyit mint egy szellemi talány. Nem tudom egy szinten kezelni a kettőt! A témafelvetéseddel kapcsolatban azt mondom, a pénz eszköz, értéknek nem tudom elismerni. Hozzásegíthet valami értékes eléréséhez, de önmaga nem lehet az.Az idő és érték kapcsolatában tény, hogy egyes értékek időn kívül objektíven létezhetnek. Legjobb példa erra a szabadság, és a többi eszme. De, ennek cáfolatát is ki tudom mondani. Ha a kollektív tudatból kivész egy eszme, akkor megszűnik létezni. Tehát azt mondhatom, hogy az objektív érték az emberiség kollektív tudatában létezik. Így értem hogy pusztulása is lehetséges.Az érték követése valóban boldoggá tehet, de talán erre is igaz, hogy mind jó és rossz is van benne. A dualista világnézet itt sem lehet érvényes. Egy érték követése annak örömét jelenti, de kizárja egy másik megismerését.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/26/az_allam_avagy_platontol_marxig/full_commentlist/1#c1392936
Válasz erre: Az állam, avagy Platóntól Marxig
2008-02-01T19:26:44+01:00
2008-02-01T19:26:44+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Kedves keksz*!<br /><br />
Köszönöm az értékes hozzászólásod. Fontos elemet tettél hozzá a cikkhez. Nekem erről Locke társadalmi szerződése jutott az eszembe. A definícióm nem szerepel tankönyvbe, csak a hangvétel miatt írtam. Az erőszakgyakorlás csak egy dolog. De lényegében szerintem arról szól a történet, hogy lemondok önkéntesen bizonyos dolgokról a közösség javára, de a közösség erőforrásaiból én is részesülök. Abban teljesen igazad van, hogy káosz lenne az önbíráskodásból. Viszont ezzel a rendszerrel az a probléma szerintem, hogy nem lehet jól szabályozni ki hogyan részesül/ad bele a közösségi forrásokba.Ez alapvető konfliktusforrás. Egyfajta utópia építésén gondolkodom. Eszembe jutott az anarchista nézet is, mely szerint csak hivatali feladatokat látna el az állam. Akkor viszont a törvényeknek "normatív"-nak kéne lenniük. De univerzális norma meg nincs. Szóval a közösség nem minden tagja fogadná el. Igazából nehezen tudom elképzelni egy harmonikus társadalom képét. Régen úgy gondoltam, hogy ha általános a jólét és a világ termelése automatizált akkor minden megoldódna. De arra jutottam, hogy ez nem magasba röpítené az emberiséget, hanem dekadensé tenné. Ha nem lenne szükség munkára, akkor nem az önművelés felé, hanem a hedonizmushoz fordulnánk. Ezen talán csak egy nagy felismerés, egy megvilágosodás segítene, ami felébresztené a kíváncsiságot. De hogy ez mi lenne...??
https://cognitio.blog.hu/2008/01/26/az_allam_avagy_platontol_marxig/full_commentlist/1#c1383183
Válasz erre: Az állam, avagy Platóntól Marxig
2008-01-31T13:59:23+01:00
2008-01-31T13:59:23+01:00
keksz*
:-) Érdekes a definíció, még nem találkoztam ilyen erős megfogalmazással. És melyik tankönyvben van ez így?<br /><br />
A historista megközelítés elég helytálló, nekem tetszik. Ha nem gond, én azonban rendszerszemléleti megközelítésből elemezném a kérdést:<br /><br />
Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem nem biztos, hogy erőszakgyakorlási jogot ruházok át. Csupán arról van szó, hogy egy közösség akkor tud jól működni, fejlődni és funkcionálni, ha viszonylag egységes (mert így nem ölik ki egymást a párhuzamos kezdeményezések). Márpedig ha mindenki a saját szabályai szerint játszana, akkor abból nem egység, hanem káosz lenne. És ez érvényes a helyi önkormányzatoktól kezdve az államig, bár mikroközösségeknél (család, baráti kör) még működik a "mindenki beleszól"-elv.<br /><br />
Tehát én jól járok, ha átruházom a jogaim egy részét az államra (feltéve, ha azt az én elképzeléseimtől nem eltérően használják fel). Például nem nekem kell az utcánkban utat építeni, hanem az adómból megteszik. Ennél a példánál maradva nem nagyon tudom elképzelni, hogy állam nélkül jó infrastruktúra alakulna ki (pl. hogy a szomszédos falusiakkal összefogva megépítenénk a kistérségi kórházunkat).<br />
Azaz ha szervezett közösségben élünk (állam), akkor biztosítva van a fejlődés lehetősége. Meg vannak az alapok. A szervezettségnek köszönhetően én is specializálódni tudok, és a magam területét alaposabban művelni (ezzel is a közösség egészét segítve). Ez nem lenne meg, ha nem lenne állam, mert akkor reggeltől estig a harcoskodással, kereskedelemmel, termeléssel kellene foglalkoznom, ami csak azt eredményezné, hogy mindenhez csak felületesen értek...
https://cognitio.blog.hu/2008/01/29/az_ertekrol_1/full_commentlist/1#c1374971
Válasz erre: Az értékről
2008-01-30T14:24:55+01:00
2008-01-30T14:24:55+01:00
keksz*
Van egy-két téma, amit felvet a cikk, és amiről szívesen vitáznék másokkal:<br /><br />
1, Lehet-e érték a pénz? (és itt nem gazdaságilag, hanem etikailag értem) Azzal teljesen egyetértek, hogy (ha egyáltalán érték) nem tartozik a legfontosabbak közé. De szerintem ez csak egy eszköz, ez egy szükségszerű valami. Ha értékre gondolok, akkor hinnem kell az objektív igazságában. Ha viszont a pénzre gondolok, csak hétköznapi dolgokat érzek...<br /><br />
2, Érték és idő kapcsolata? Az időt sem tartom értéknek, hanem körülménynek. Inkább az élet az érték (és az idő csak meghatározza annak végességét). Sőt, szerintem az érték képes legyőzni az időt (azaz nem függ időtől, kortól, az érték állandó és abszolút)<br /><br />
3, Elpusztulhat-e egy érték? Az előző pontból fakadóan nehezen képzelem el..<br /><br />
4, Boldogságot okoz-e az érték követése? Valamennyit biztos, de sokszor az érték követése szünteti meg a boldogságot (bocsánat a profán példáért: ha egy jó nőt ágyba vihetnék, de nem teszem meg, mert számomra az az érték, ha tudunk várni, akkor ez megfoszt a testi boldogságtól - persze szellemit meg ad). Sokszor a boldogtalanságban az ad egy csepp örömet, ha tudom követni az értékeimet (pl. náci fogolytáborban hányan tartottak ki életük végéig az értékeik mellett)<br /><br />
Köszönöm, ha igényes válaszokat kapok: keksz*
https://cognitio.blog.hu/2008/01/29/az_ertekrol_1/full_commentlist/1#c1374849
Válasz erre: Az értékről
2008-01-30T14:11:05+01:00
2008-01-30T14:11:05+01:00
keksz*
Jó téma, már csak azért is, mert fontos tudatosítanunk a saját értékeinket (azt ugyan érezzük, hogy értékek alapján élünk, de nehezen tudjuk megfogalmazni a számunkra fontos KONKRÉT értékeket). Lényeges, hogy egy gondolkodó ember (akiknek az a blog szól) foglalkozzék a témával!<br /><br />
Először is szeretnék leszögezni valamit: ÉRTÉKPLURALIZMUS van. Ez azt jelenti, hogy egymás mellett sok érték létezik, és nem kötelező, hogy hierarchia legyen közöttük. Nagyon sokan csoportosulnak meghatározott értékek/értékrendszerek köré (pl. vallás, politika stb.), és a konfliktus abból az intoleranciából fakad, hogy minden csoport a saját értékeit tartja a legfontosabbnak (ez még nem gond), és ezért akár a más értékeket vallókat ki is irtja (pl. dzsihád) (ez már gond). Természetesen szubjektív szempontból számomra vannak fontos és nem fontos értékek (hiszen értékeim egy részét öröklöm a környezetemtől, de más részét én választom tudatosan). Nagyon fontos, hogy a más értékeit ne tekintsem nem létezőnek. Ha elpusztítanék minden más értéket, mihez képest lenne az enyém értékes??<br /><br />
Az érték központi jelentőségű az egyén számára: orientálja, biztonságot nyújt neki. Ahhoz, hogy ne tévedjünk el a világban, s egy kicsit is otthonosnak érezzük, kellenek az értékek: ezek adják meg a fix pontokat, amihez viszonyítani tudok...
https://cognitio.blog.hu/2008/01/03/bevezeto_113/full_commentlist/1#c1339506
Válasz erre: Bevezető
2008-01-25T02:06:15+01:00
2008-01-25T02:06:15+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Pontosan erre gondoltam. a cél a szövegek, gondolatok véleményezése lenne, nem a szerzőé.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/03/bevezeto_113/full_commentlist/1#c1338958
Válasz erre: Bevezető
2008-01-24T22:33:24+01:00
2008-01-24T22:33:24+01:00
mocsokdream
http://blog.hu/user/35539
Hát sajnos ezzel mindenki így van. Amikor esetleg egy olyan téma kerül előtérbe, amely sok embert megmozgat, akkor óhatatlanul is megjelenik a csőcselék baromkodása.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/03/bevezeto_113/full_commentlist/1#c1332113
Válasz erre: Bevezető
2008-01-24T04:41:12+01:00
2008-01-24T04:41:12+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
A provokáció alatt sértegetést és személyeskedést értettem.Azért tartottam fontosnak leírni, mert sajnos már "véleményeztek" gondolataim miatt.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/03/bevezeto_113/full_commentlist/1#c1295533
Válasz erre: Bevezető
2008-01-17T20:05:06+01:00
2008-01-17T20:05:06+01:00
mocsokdream
http://blog.hu/user/35539
Szervusz DATA!<br /><br />
A provokatív komment miért nem fér bele? Szerintem egy ilyen mélyrehatoló témakörben, amiben mozogsz/mozgunk abba nagyon is belefér a prvokáció:)<br /><br />
Majd olvasgatom! Érdekes gondolatok lehetnek benne. Hasonlóakkal találkozhatsz nálam is. <br /><br />
üdv <br />
mocsokdream
https://cognitio.blog.hu/2008/01/05/elet_20/full_commentlist/1#c1283969
Válasz erre: Élet
2008-01-15T22:13:33+01:00
2008-01-15T22:13:33+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Bocsi. nem sok időm van most írni, vizsgaidőszak...A jövő héten igyekszem egy új bejegyzést alkotni.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/05/elet_20/full_commentlist/1#c1283592
Válasz erre: Élet
2008-01-15T20:53:54+01:00
2008-01-15T20:53:54+01:00
Ink
http://blog.hu/user/50417
Nagyon abbahagytad. Nem szabad.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/04/letezem_2/full_commentlist/1#c1221286
Válasz erre: Létezem?
2008-01-05T12:18:16+01:00
2008-01-05T12:18:16+01:00
Ink
http://blog.hu/user/50417
Mire cserélném? függőségi, szükségleti viszonyra, pl. Én vagyok, és mindenki más csak azért létezhet, mert én is létezhetek. (ha én nem lennék, ők sem lennének, mert én ők vagyok, brrr :))) )<br />
Vagy rajtam kívül vannak olyanok, akik azt hiszik léteznek és én csak miattuk (értük/érettük) létezek. Végülis ez az álom levezetése, hiszen az is függőségi rendszer. <br />
De az egész, ahogy leírom, tiszta énközpontú, nyugati gondolkodás. Ha lehet, akkor a "mások vannak és gondolnak/álmodnak engem" variációt szeretném választani. Arról nem is beszélve, hogy ha más gondol engem, akkor nem is én választok. Na ez hogyan magyarázható?
https://cognitio.blog.hu/2008/01/04/letezem_2/full_commentlist/1#c1220195
Válasz erre: Létezem?
2008-01-05T01:44:07+01:00
2008-01-05T01:44:07+01:00
_Cicero_
http://blog.hu/user/85343
Igen, lehet hogy könnyebb lenne. De csak az biztos hogy én vagyok. Mire cserélnéd az "álmot"?
https://cognitio.blog.hu/2008/01/04/letezem_2/full_commentlist/1#c1214956
Válasz erre: Létezem?
2008-01-04T09:18:25+01:00
2008-01-04T09:18:25+01:00
Ink
http://blog.hu/user/50417
Én azt sem bánnám, ha csak én lennék biztos és mindenki mást álmodnék. Sokkal könnyebb lenne. Akkor az sem bántana, hogy vannak olyanok rajtam kívül, akik szintén azt hiszik, h csak ők vannak és ők álmodnak engem is. De az álmot kicserélhetjük másra is.
https://cognitio.blog.hu/2008/01/03/bevezeto_113/full_commentlist/1#c1214106
Válasz erre: Bevezető
2008-01-04T00:22:05+01:00
2008-01-04T00:22:05+01:00
Ink
http://blog.hu/user/50417
welcome, kiváncsi vagyok, mivel kezded.