Hosszas halgatás után szeretnék egy újabb írást az éterbe helyezni.Mai téma legyen márpedig a vizsgálatom anyagiasult formája, az ember.

Kezdjük is az elején.Az ember egy két lábon járó emlős élőlény, mely vegyes táplálkozású. A hangvételből talán arra is következtethetne az olvasó,hogy állatnak nézem ezt a teremtményt.Akkor tehát mi különbözteti meg az állattól?
Az ember márpedig nem állat! Miért mondhatom ezt? A legbiztosabb jele az,hogy képes volt kialakítani a civilizációt, ami annak a jele,hogy képes gondolkodni.Ez a nagy különbség,egy állat sem gondolkodik! Az ember képes fantáziálni,tervezni és emlékezni,felidézni,kombinálni,beszélni és még megannyi dolgot ami  bármely  alacsonyabb rendű lény képességeit meghaladja.  Habár az állatok  közt van olyan mely gyorsabb nála, amely  ügyesebb ,erősebb,  de  gondolatait nem tudják legyőzni! Talán úgy  foglalhatjuk össze a legjobban, hogy az embernek sok jóból kevés jutott, az állatoknak kevés jóból sok. Az ember a földi környezet ingereire adott legtökéletesebb válasz.Bele van teremtve a Földbe, de remélhetőleg képes lesz kitörni belőle.Természetesen gondolkodása révén.Ennek talán a legnagyobb korláta az élettartama. Az ember nagyjából 70-80 évet él átlagosan,ami meg kell, hogy valljuk nem valami sok.Ha a környezetéhez viszonyítjuk akkor épp mondhatjuk, hogy az állatok nagy részénél többet él, de mondjuk az égitestek korához képest nevetséges.

Ha már ennyit említettem a gondolkodást, akkor ki is térnék rá bővebben. Az ember gondolkodása mindenképpen relatív és nem szabad. Relatívnak tekinthetjük, mivel nem  képes bebizonyítani tetteinek ésszerűségét. Nem tudja megingathatatlanul bizonyítani igazát. Gondolkodása nem tekinthető szabadnak! Az ember mivel biológiai lény, szükségletei és vágyai vannak. Szüksége van élelemre,vízre,ruhára és még oly sok minden másra ami életben maradásához szükséges. Nevezzük ezeket szükséges de nem hasznos elemeknek,mivel csak létfentartást biztosít, fejlődést nem eredményez közvetlenül. Vágyai kielégtése, elfolytása már egy bonyolultabb kérdés.Vágy, akarat, ellenálhatatlan késztetés arra, hogy valamit megszerezzen magának. Az ember végtelenül önző lény, de ezt nem róhatjuk fel neki, mivel magán kívül mást képtelen megismerni.Sajnos viszont hiú is, ami már inkább bűnei közé sorolható.Vágyai mindig érzelemmel együtt jelentkeznek.Vágyik a hatalomra, szeretetre,vagyonra,szabadságra,kapcsolatokra fajtársaival. Talán azt is mondhatnánk,hogy az ember alapjába véve hedonista. Elvégre amikor a mazochista kínozza magát, az örömöt okoz neki.De mi van ha azonnal képtelen vágyainak kielégítésére? Mi van akkor ha épp nincs kivel beszélnie - itt muszály egy önirónikus mosolyt megejtenem - ha éppen zárva van a bolt ahol megvenné az áhitott tárgyat? Akkor vagy figyelmen kívül hagyja és mással foglalkozik,ezzel erőszakot végrehajtva önmagán, vagy elkezd gondolkozni hogyan érhetné el célját minél hamarabb. Tehát én azt mondom, a gondolkodás a vágyak elérésének eszköze,segítője. De ha mindezek szolgálatában áll, akkor nem szabad. Amikor ezeket a sorokat írom egy vágyamat élem ki, egy másikat folytok el. A gondolkodásnak előfeltétele tehát a vágy, és az azzal együtt járó érzelem. Minden esetben valami okból és valamiért jön létre. Puszta önmagában az ember számára nem létezik. A gondolkodás tárgya lehet maga is a gondolkodás, de a mögött is valami egyszerű emberi tényező kell, hogy álljon.Ugyanez igaz az akaratra is. Az akarat és elme kapcsolatában én az elmét tartom elsődlegesnek, ennek a közvetítője az akarat, ami manifesztálódik tetteinkben. Végső soron így lehetne felírni az ember cselekvési folyamatát az általam elmondottak szerint: biológiai determináció -> vágy és érzelem -> gondolkodás -> akarat -> cselekvés
Ha ennek a kis "egyenletnek" a két végét nézzük csak akkor egy ilyen képet kapunk: biológiai determináció -> cselekvés
Ebből azt a következtetés tudom levonni,hogy bár az ember gondolkodik, de anyagi volta miatt nem képes önmagától független racionalitásra, ezért egy szabályozott ösztönlény. A vágyak folyamát az ész tereli. Csak ennyire képes. Gátat nem vethet neki, de ha mégis megteszi akkor a folyam megárad és mindent magával sodor, illetve folyamatos nyomás alatt tartja a gátat.

Az ember egész társadalmát, erkölcsrendszerét felépítette és meghódítota a Földet. A természetet legyőzte,amely kegyetlen de akaratlanul is ésszerű, és helyébe saját értékrendjét állította. Civilizációjának fejlődése mindig változó, és nincs objektív értékmérője.Akárcsak az embernek sincs.Az ember pontosan annyira csodálatos mint amennyire borzalmas is.A gondolkodás, ami létének koronája,egyben töviskoszorúja is.Egyesek még azt is feltételezik,hogy a gondolkodás csak árt az embernek,amiről nem tudunk az nem fáj.Sajnos nem tudom azt mondani,hogy tévednek, de reménykedem,hogy nincs igazuk.Ez is annyira emberi! Az ember remél,mert a jövőt még ő se tudhatja,bármennyit is gondolkodjon!

Program vége

DaTa