Régóta nem írtam ide semmit, hát gondoltam most papírra vetem felgyülemlett gondolataim.

Először is a tudomány és a vallás sokat emlegetett viszonyával akarok foglalkozni. Ateisták és teisták, ma sokat idézett, lerágott csontnak minősülő fogalmak. De valójában nagy különbség van köztük? Ég és föld?

Le kell ásnunk az alapokig hogy megértsük a problémát. Tehát az alapoknál kezdve : a világ nem megismerhető. Fogadjuk el, ez van. Ennek pedig az ember végessége az oka. Egy egyszerű példa: Itt van egy könyv az asztalon. Látom a színét, fel tudom mérni a nagyságát, illata van stb. De például nem látom a fény egyes tartományait, amelyek a borítóról verődnek vissza. Nem ismerem a történetét sem, márpedig a dolgok történetiségükben léteznek. Nagyjából és sarkítva eljutottunk Kant magában való és jelenség kategóriájához. A tárgynak léteznie kell, de én nem láthatom magát a tárgyat, csak a jelenséget amit produkál. Ezen értelmezés alapján azt állítom, hogy a világról csak jó ismereteink lehetnek, igazak sosem. Azt már leírtam mi az egyetlen igazság egy korábbi postban. Így tehát sem a vallás, sem a tudomány nem lehet az igazság végső tudója, ugyanis az túlmutat az emberen.

Akkor minek vesződjünk Istennel és az atomokkal? A kérdés elég bonyolult. Egyrészt azt ennek ellenére is le kell szögezni, hogy a jelenségek világának megismerése fontos. Nem azért mert így elérhető lesz a magában való, hanem azért, mert mi a jelenségek világában élünk. Ez jutott, ezt kell megismerni. Ez a feladat vár gazdára.

A kezedetben vala az egyház (értemi itt a keresztény egyházra). Az első problémai közé tartozott, hogy nem egységes, nincs kialakult álláspontja. A korai egyház történetét meghatározták a krisztológiai viták (Krisztus emberi/isteni természete) illetve a Szentháromsággal kapcsolatos kérdések, hogy csak egy párat említsek. Erre a széttagolt egyházra márpedig az államnak nem volt nagy szüksége. Neki egy összefogható, egyetemes és hatékony szervezet kellett, amely társ lehet a hatalomban. Meg is kapta. Ugyanis a katolikus szó jelentése egyetemes. Kialakultak a dogmák, a kánonok, a jog értelmezése illetve megszülettek a regulák és az egyhézi írásbeliség. Az Úr építménye intézményesült. Így maradhatott fent és válhatott meghatározó tényezővé. Rengeteg szerepe közül kiemelném talán a legofontosabbat. Választ adott az embereknek a nagy kérdéseikre! A világot Isten teremtette, Ő mindenható, a végítélet napja közeleg, feltámadhatsz, csak élj rendesen. Kozmoszt teremtett. Rendet rakott a kavargó elmékben. A zsinatok döntöttek az új hittételek felől, mi lehet az egyház része és mit kell máglyára helyezni. Az egyház konzervatív, de képes megújulni lehetőségeihez mérten. A hit világa a stabilitás szimbóluma lett.

És láta az ember, hogy ugyan pár helyen ez itt nem jó. Ugyanis előkerültek maradványok, kísérletezgettek a fizikusok és szépen lassan az egyház rendjét lebontották. Viszont a tudománynak el kellett ismertetni új hitét. Bizony mondom néktek az éter tölti ki a teret. Aki ezt nem fogadta el, az áltudományos, illetve képtelen alapvető igazságokat elfogadni. A tudomány lefektette a maga matematikai úton bizonyított dogmáit. Nyílván nem mondok újjat, ha azt a szót említem, hogy tudományos arisztokrácia. Zárták a soraikat, és teszik ezt ma is. Sokan kérkednek a tudomány hívei közül, hogy az Ők képesek belátni tévedéseiket és ekkor megdől egy tudományos álláspont. Ezt nevezzük paradigmaváltásnak. De mikor dől meg? Legtöbbször akkor, ha kihalnak az álláspont képviselői. Nem jellemző az emberekre, hogy belássák tévedéseiket. Persze kivételek voltak, de nem alkottak szabályt. Aztán az új tudomány diadalmenetében bevonult az egyetemekre. Intézményesült.  Törvényeire alapozva működött, újabb ismeretek felhalmozására törekedett. Szövetkezett az állammal, aki segítette, hatalma biztosítása és növelése érdekében. (fegyverek, technológia) Dogmáit nem szívesen bontja le, de a tudomány képes a fejlődésre!

Akkor most mi a különbség? Mindkét dogma jelenségekről akar ismereteket adni. A tényleges igazsághoz egyik sem áll közelebb. A jelenségekkel kapcsolatban lehetnek különbségek. De ugyan mit számít, hogy ki milyen jól ismeri azt, ami eleve hamis??? Gyakran felrójják egymásnak a bünöket is. Az egyház gonosz az inkvizíció miatt, a tudósok pedig atombombát terveztek. Ugyan melyik a jobb? Ami talán megváltozott, az a határvonalak. Az egyház lemondott a természet megmagyarázásáról, kivonult erről a térfélről. Ezt a tudomány foglalta el. Viszont a teológusok, és a filozófusok szilárdan tartják magukat az etika, esztétika és a humaniórák egy része fölött. Az okosabbak mindkét oldalon belátták, hogy nem követelhetik maguknak a totális hatalmat. Kevés ilyen van sajnos. A XXI. századra a tudomány győzött jópár téren, az egyház visszaszorult. Sokan büszkén verik a mellüket, hogy most jól megmutattuk nekik, nincs több mese és tévhit, mert eljött a nagy és igaz tudomány. De jó is volna...

Ebben a kérdésben én, mint pogány, azt mondom, hogy az egyéni választás dönt. A választás persze nem a szabad akarat révén történik, mert olyan nincs. Döntéskényszer van. Véges számú lehetőség közül választja az ember, ami számára szimpatikusabb valamilyen oknál fogva. Ennyi az egész. Nincs jó választás, egyiknek se lesz igaza. De ebből nem a nihilizmusnak kell következnie, hanem a kompromisszumkeresésnek, az önmagunkkal való megbékélésnek.

A következő bejegyzésben folytatom a tudományok, illetve főképp a filozófia szerepének elemzését...