HTML

Cognitio

Nagy kérdésekkel szeretnék foglalkozni blogomban. Mi az élet értelme? Mi a valóság? Mi az emberiség célja és természete? Kommentjeitekkel segítsétek a megismerőt a kérdések megválaszolásában.

Friss topikok

  • duplikátum: 1. Azt gondolom, hogy különbséget kell tenni a két eset között, amikor általában jelekről beszélün... (2008.07.16. 13:54) Egy az Isten!
  • keksz*: Akkor megegyezhetünk abban, hogy az embernek óriási lehetőség van (alkalmas az alkotásra), de nem ... (2008.05.24. 08:40) Az ember
  • _Cicero_: Kedves keksz*! Köszönöm a kedves szavakat. Ahogy írtam, és te is vallod, ez a másolatok kora. Tal... (2008.05.17. 02:39) O tempora, o mores!
  • pannonymus: Üdv, látom érdekli a demokrácia - engem meg a véleménye az itt írottakról: gondolkodasmenedzsment.... (2008.02.05. 22:07) Az állam, avagy Platóntól Marxig
  • _Cicero_: Kedves keksz*! Érdekes a felvetés.Az értékpluralizmussal egyet értek. Párhuzamosan létező értkéke... (2008.02.01. 19:43) Az értékről

Linkblog

2008.01.04. 01:43 _Cicero_

Létezem?

 "Cogito ergo sum"

Legyen ez a megállapítás mai témánk kezdete. Elmélkedéseim kapcsán arra az eredményre jutottam, hogy az engem körülvevő világ létezését nem tudom igazolni. Miért is nem? A válasz nagyon egyszerű: csak a saját érzékeimen keresztül tapasztalom a valóságot. Tehát bármit is látok, hallok, ízlelek, szagolok, tapintok az az én elmémbe jut el , ott formálódik érzékletté és lesz része bonyolultabb rendszereknek. De nagyon jól tudjuk ,hogy az emberi érzékek becsaphatók. A bűvész szemünket kápráztatja el, a visszhang teljesen megváltoztatja a hallásunkat stb. Ha ezek az érzékek mind megtéveszthetők, akkor mi a bizonyíték arra hogy amit általában tapasztalok az a valóság? A legtöbben rávágnák, hogy a többi gondolkodó lény lenne az, hiszen nekik is azonos tapasztalataik vannak a valóságról mint nekem. Node a velük való kommunikáció is érzékszerveken át megy végbe nem ? Az ő elméjükbe sosem hatolhatok be. Akkor ez sem lehet valós. Egyedüliként maga a megismerő a valóságos. A szubjektivitás tehát mindenható kell, hogy legyen, az objektivitást is csak ehhez mérten fogalmazhatjuk meg, már ha egyáltalán értelme van megfogalmazni. Felmerül a kérdés, ha minden tőlem függ, akkor adhatunk-e bárminek is értelmet? Számomra egy dolog értelme annak okozatiságából és objektív létezéséből áll. De az elme számára az idő is relatív, az "okok", a "tények" szintén. Sikerült eljutni a relativzmushoz. Ha mélyebben belegondolunk, ezen rendszer alapján felesleges bárminek is az értelmét kutatni, minden vizsgálódás hasztalan.
 Megfigyeléseim alapján ezt a tényt az emberek nem hajlandóak elfogadni. Kezdetben magukat egy transzcendens erő által létrehozott lénynek tekintették, mely minden földi létező közül a legkiválóbb. Az istenek teremtették meg az objektivitást, arkhimédeszi pontot adva az embernek. Fennált az ok-okozat is, mivel az emberek saját teremtésüket céltudatos cselekvés eredményének definiálták. A transzecendens világkép leomlásával, a szkepticizmus előretörésével azonban újra felmerült a kérdés. Az emberek reakciója arra, hogy valami értelmetlen meglehetősen eltérő lehet.
Három csoportot izoláltam. Az első, aki képtelen elfogadni saját értelmetlenségét, ezért értéket teremt magának saját belátása szerint. A másik úgy tekinti, hogy ha minden értelmetlen, akkor tettei is azok , és azok következményei is. Így tehát felhatalmazza magát arra ,hogy bármit megtegyen, tekintet nélkül a hatásokra és következményekre. A harmadik csoport mind közül a legérdekesebb. Ha egy emberi lény gondolatai során eljut a relativizmushoz, hajlamos azon nyomban felfedezni a nihillizmus is. Tagadja az értékeket, mindent bizonyítatlannak értelmetlennek, és feleslegesnek tart. Hibáztathatjuk érte? Talán mi be tudunk bizonyítani bármit is? Nem és nem. Gyakori eset,hogy az ilyen egyedek beleőrülnek gondolataikba, megszűnik a biztos pontjuk a valósággal, csak lebegnek az ismeretlen közepén.
Mindezen fejtegetéseim konklúziójaként két dolgot állapítanék meg:
- Az ember azzal választja el magát az álattól, hogy ő képes gondolkodni. De miért van akkor az, hogy képtelen gondolatai útján önbizalmat teremteni saját igazolására? Talán azért ,mert valójában ösztönei és saját biológiája előfeltétele a  gondolkodásának, ami pusztán önmagában nem létezhet.
- Ha gondolkodása értelmetlenséget és bizonytalanságot szül, akkor muszály valami megoldást találnia. Az emberek szívesebben élnek hazugságban minthogy szembesüljenek az igazsággal. Ez nyelvünkbe is beívódott: "amiről nem tudunk az nem fáj". Így a tudás válhat az élet mételyéve. De mégsem az, mert képes megteremteni az a "hazug értelmet" ami oly sokakat tovább éltet.
Igazság, hazugság, értelem. Mind relatív fogalmak. A világban nincs fehér és fekete, csak szürke van. Sosem tudom a saját "igazamat" kétség kívül bebizonyítani, tehát a relativizmus az emberek számára nem járható út. Az élet értelme - bármi legyen is az -  tehát sosem lesz bizonyítható maradéktalanul, valószínűleg sosem kerül az egyetemesen elfogadott tézisek közé.
Az hogy mindezt végignéztem segít abban, hogy a relativzmust kizárjám a járható utak közül. Szerintem sokkal többet ér ha valaminek helytelenségét bizonyítjuk, mivel ez lehetőséget ad új gondolatok teremtésére. Mint az antik eszmény, a teremtés és pusztulás örök körforgása. Biztos hogy ebben tévedtek?

Az egyetlen ami biztos, hogy én mindezt végiggondoltam.

"Cogito ergo sum"
- az egyetlen igazság.

Program vége

DaTa

3 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://cognitio.blog.hu/api/trackback/id/tr92284008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ink · http://inkk.blog.hu/ 2008.01.04. 09:18:25

Én azt sem bánnám, ha csak én lennék biztos és mindenki mást álmodnék. Sokkal könnyebb lenne. Akkor az sem bántana, hogy vannak olyanok rajtam kívül, akik szintén azt hiszik, h csak ők vannak és ők álmodnak engem is. De az álmot kicserélhetjük másra is.

_Cicero_ 2008.01.05. 01:44:07

Igen, lehet hogy könnyebb lenne. De csak az biztos hogy én vagyok. Mire cserélnéd az "álmot"?

Ink · http://inkk.blog.hu/ 2008.01.05. 12:18:16

Mire cserélném? függőségi, szükségleti viszonyra, pl. Én vagyok, és mindenki más csak azért létezhet, mert én is létezhetek. (ha én nem lennék, ők sem lennének, mert én ők vagyok, brrr :))) )
Vagy rajtam kívül vannak olyanok, akik azt hiszik léteznek és én csak miattuk (értük/érettük) létezek. Végülis ez az álom levezetése, hiszen az is függőségi rendszer.
De az egész, ahogy leírom, tiszta énközpontú, nyugati gondolkodás. Ha lehet, akkor a "mások vannak és gondolnak/álmodnak engem" variációt szeretném választani. Arról nem is beszélve, hogy ha más gondol engem, akkor nem is én választok. Na ez hogyan magyarázható?
süti beállítások módosítása