HTML

Cognitio

Nagy kérdésekkel szeretnék foglalkozni blogomban. Mi az élet értelme? Mi a valóság? Mi az emberiség célja és természete? Kommentjeitekkel segítsétek a megismerőt a kérdések megválaszolásában.

Friss topikok

  • duplikátum: 1. Azt gondolom, hogy különbséget kell tenni a két eset között, amikor általában jelekről beszélün... (2008.07.16. 13:54) Egy az Isten!
  • keksz*: Akkor megegyezhetünk abban, hogy az embernek óriási lehetőség van (alkalmas az alkotásra), de nem ... (2008.05.24. 08:40) Az ember
  • _Cicero_: Kedves keksz*! Köszönöm a kedves szavakat. Ahogy írtam, és te is vallod, ez a másolatok kora. Tal... (2008.05.17. 02:39) O tempora, o mores!
  • pannonymus: Üdv, látom érdekli a demokrácia - engem meg a véleménye az itt írottakról: gondolkodasmenedzsment.... (2008.02.05. 22:07) Az állam, avagy Platóntól Marxig
  • _Cicero_: Kedves keksz*! Érdekes a felvetés.Az értékpluralizmussal egyet értek. Párhuzamosan létező értkéke... (2008.02.01. 19:43) Az értékről

Linkblog

2008.01.29. 02:26 _Cicero_

Az értékről

Sok említés esett már a sivár jelenről, az értékek megváltozásáról,illetve azok létezéséről. Ezzel szeretnék ma foglalkozni.

Érték az, ami az ember számára fontos, amiért harcol és akár ölni is képes. Egész gondolkodása az értékek köré formálódik, melyek megszerzésére törekszenek, ez az érdek. Nagyon ritka eset az , amikor ebből nem származik konfliktus. Ahányan vagyunk annyi dolgot tartunk fontosnak. Nézzünk pár példát a leggyakoribb értékekből!

A leggyakrabban az érték szó a köztudatban a pénzzel, anyagi javakkal azonosítható. Értékes az arany,az ezüst, a kerámia stb. A pénz önmagában, mint papírdarab nem jelent sokat, de a vásárlóereje az ami mindenhetóvá teszi. Az egész történelem során a legtöbb ember ezen anyagi javak felhalmozására törekedett, életcéljának tekintette. Ebben a küzdelemben gyakran a gyilkosságig, továbbgondolva a háborúkig eljutott. De miért olyan fontos az, hogy drága holmikkal vegyük körül magunkat? Miért "jó érzés" ha valakinek teli van a pénztárcája? "A pénz nem boldogít" , ahogy a közmondás is tartja, de eszköz mely hozzásegít a javak birtoklásához. A legtöbb esetben persze miután megszerezték ezeket a tárgyakat már nem is fontosak, maga a harc a birtoklásért volt az izgalmas. Ha pedig valami használati tárgyat szerzünk be, akkor idővel természetessé válik jelenléte. Az egész emberi civilizáció alapjaiban anyagias! A történelemtudományban is megjelent a gondolat, a gazdaság irányítja a történelmet, meghatározza a társadalmi viszonyokat, a jólét kedvez a művészeteknek. De tényleg ennyi lenne az egész? Nyakunkba lógatunk ezüstöt aranyat és máris boldogok vagyunk? A legtöbben erre "nem"-et válaszolnak, de megjegyzik ,hogy azért jó érzéssel tölti el őket. A vagyon biztonságot ad, tartalékot jelent baj esetén. Talán ebből fakadhat az erős vágyódás iránta, és a "kellemes érzet" amit kivált. Minden esetre, nem tekintem magasröptű életcélnak a vagyongyarapítást, számomra csak addig van szükség anyagiakra amíg az a létfentartásom és kényelmemet szolgálja.

Az érték fogalmára gyakran megjelenik az idő is. Az idő az ami mindig csak múlik, az ellen senki sem küzdhet, nincs ember aki birtokolhatná! Érték minden perc amit eltöltünk ezen a világon? Utólag gyakran "igen"-el válaszolunk, de rossz pillanatainkban és unalmunkban talán nem ezt a választ adnánk. Akkor talán azt kellene mondani, hogy a jól eltöltött idő az érték, ami igazából kedvünkre való. Mindennek időbelisége van, szóval nem zárhatjuk ki az értékek soraiból. Nem ugyanannyit élünk (ebben a formában ezen a világon(?)) tehát  jól meg  kell fontolni mit  teszünk. Elfecsérelt az az idő, ami nem  céljainknak megfelelően telt el . A baj csak az, hogy sosem tudhatjuk előre  mikor  következik be ilyen! Egyet kell értenem azzal az állítással, hogy a  legjobb dolgok  mindig  váratlanul jönnek! Akárcsak a legrosszabbak. Tehát ne tervezzünk előre ? Majd minden megoldódik magától? Csak elszenvedjük a történéseket? Az igazság itt az arany középút lesz. Nem tervezhetjük meg életünket, mint a mérnök a gépet, de tudatosan szabályozhatjuk nagyjából folyását. Mint említettem szabad akarat nincs, döntéskényszer van, szóval a végeredmény elég paradox. Váratlan dolgokkal találkozunk, de gyanítható a reakciónk mert arra - mint egyén - csak az általunk elképzelhetőnek tartott válaszokat tudjuk adni. Legyenek határozott céljaink, de ne szalasszuk el a kínálkozó alkalmakat sem!

Leginkább karácsony táján haljuk, hogy a legnagyobb érték a szeretet. Ennek sok fajtája van , szeretjük környezetünket, családtagjainkat, barátainkat stb. Alapjába véve egyfajta ragaszkodás egy megszokott tárgyhoz/egyénhez/környezethez stb. Szinte minden ember szeretné ha szeretnék! Ha nem is sokan, de legalább egyvalaki. Szükségük van rá, kölcsönösnek fogják fel. (optimális esetben) De amihez az ember ragaszkodik, az legtöbbször múlandó. A tárgyak eltörnek, az emberek meghalnak, városunk/házunk átalakul. Ha márpedig egy ilyen fontos érték pusztulásáról van szó, az legalább kellemetlen, de többnyire sokkoló. Minden percben Damoklész kardjaként lebeg fölöttünk az érték pusztulása is. Bizonytalan, és ritkán tart örökké (halálunkig). Mégis nélkülöhetetlen. Ezt a paradoxont nem tudom feloldani. Valószínűleg az ember természetéből fakad, társas lény és irracionális.

Ritkán szerepel, de talán megéri megemlíteni a tudást, mint értéket. Ez ugyan már a képzeletbeli listánkon alacsonyabb helyet foglal el mint az előző kettő, de mégsem tekinthető jelentéktelennek. Ismerni mindent, tisztában lenni a világ dolgaival, vagy csak egyszerűen többet megtudni arról ami foglalkoztat bennünket.Az ismeretekkel való játék, az állandó elméletképzés, a gondolatok áramlása páratlan élményben részesíti birtoklóját. Ezt nevezhetjük akár intellektuális élménynek is. A tudást elsajátítani, megosztani másokkal, illetve ismeretek halmazából összefüggő, értelemmel bíró gondolatokat formálni egyfajta művészet. A lehetőségek tárháza végtelen, talán itt lehet az embernek olyan érzése mintha megszabadulna saját anyagi mivoltától. De mint Ádámot "Az ember tragédiája"-ban minket is visszahúz a Föld, nem engedi hogy elillanjunk. Habár gyakorlati haszna nem mindig nyílvánul meg , és elvonja a figyelmet sok más dologról, mégis egy olyan egyedülálló értékképző amelyet mindenkinek meg kell ismernie amennyire csak tud!

A példákat még sokáig sorolhatnám, de ezeket tartottam a legfontosabbnak. Van viszont egy szó, amely mindezen cselekvéseket összeköt: a boldogság. Amikor megveszünk valamit, vagy kellemes perceinket éljük meg, találkozunk egy kedves ismerőssel, támad egy új ötletünk mindig ezt érezzük. Vegyül még sok más érzelemmel, amit a környezet és a tárgy határoz meg, de alapvető cél akkor is a boldogság elérese.

 Arra, hogy hogyan lehet boldogan élni, legözelebbi cikkemben keresem majd a választ!

Program vége

DaTa

3 komment

Címkék: élet pénz boldogság tudás szeretet idő pesszimizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://cognitio.blog.hu/api/trackback/id/tr49315699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.30. 14:11:05

Jó téma, már csak azért is, mert fontos tudatosítanunk a saját értékeinket (azt ugyan érezzük, hogy értékek alapján élünk, de nehezen tudjuk megfogalmazni a számunkra fontos KONKRÉT értékeket). Lényeges, hogy egy gondolkodó ember (akiknek az a blog szól) foglalkozzék a témával!

Először is szeretnék leszögezni valamit: ÉRTÉKPLURALIZMUS van. Ez azt jelenti, hogy egymás mellett sok érték létezik, és nem kötelező, hogy hierarchia legyen közöttük. Nagyon sokan csoportosulnak meghatározott értékek/értékrendszerek köré (pl. vallás, politika stb.), és a konfliktus abból az intoleranciából fakad, hogy minden csoport a saját értékeit tartja a legfontosabbnak (ez még nem gond), és ezért akár a más értékeket vallókat ki is irtja (pl. dzsihád) (ez már gond). Természetesen szubjektív szempontból számomra vannak fontos és nem fontos értékek (hiszen értékeim egy részét öröklöm a környezetemtől, de más részét én választom tudatosan). Nagyon fontos, hogy a más értékeit ne tekintsem nem létezőnek. Ha elpusztítanék minden más értéket, mihez képest lenne az enyém értékes??

Az érték központi jelentőségű az egyén számára: orientálja, biztonságot nyújt neki. Ahhoz, hogy ne tévedjünk el a világban, s egy kicsit is otthonosnak érezzük, kellenek az értékek: ezek adják meg a fix pontokat, amihez viszonyítani tudok...

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.30. 14:24:55

Van egy-két téma, amit felvet a cikk, és amiről szívesen vitáznék másokkal:

1, Lehet-e érték a pénz? (és itt nem gazdaságilag, hanem etikailag értem) Azzal teljesen egyetértek, hogy (ha egyáltalán érték) nem tartozik a legfontosabbak közé. De szerintem ez csak egy eszköz, ez egy szükségszerű valami. Ha értékre gondolok, akkor hinnem kell az objektív igazságában. Ha viszont a pénzre gondolok, csak hétköznapi dolgokat érzek...

2, Érték és idő kapcsolata? Az időt sem tartom értéknek, hanem körülménynek. Inkább az élet az érték (és az idő csak meghatározza annak végességét). Sőt, szerintem az érték képes legyőzni az időt (azaz nem függ időtől, kortól, az érték állandó és abszolút)

3, Elpusztulhat-e egy érték? Az előző pontból fakadóan nehezen képzelem el..

4, Boldogságot okoz-e az érték követése? Valamennyit biztos, de sokszor az érték követése szünteti meg a boldogságot (bocsánat a profán példáért: ha egy jó nőt ágyba vihetnék, de nem teszem meg, mert számomra az az érték, ha tudunk várni, akkor ez megfoszt a testi boldogságtól - persze szellemit meg ad). Sokszor a boldogtalanságban az ad egy csepp örömet, ha tudom követni az értékeimet (pl. náci fogolytáborban hányan tartottak ki életük végéig az értékeik mellett)

Köszönöm, ha igényes válaszokat kapok: keksz*

_Cicero_ 2008.02.01. 19:43:08

Kedves keksz*!

Érdekes a felvetés.Az értékpluralizmussal egyet értek. Párhuzamosan létező értkékeket követünk, de mondjuk lehetségesnek tartom, hogy idővel egyeseket elhagyjunk és újjakat vegyünk fel. A hierarchia kérdése valóban bonyolult, felveti a tolerancia problémáját is , amely szerintem veszélyes is lehet. Minde az intolerancia, mind a teljes elfogadás veszélyes lehet. Talán itt is az arany középút elvét vallanám. Ami a saját szubjektív értkérendemtől távol áll azt elutasítom, ami elfogadható azt integrálom. A kérdés mondjuk folytatódik a megítéléssel. Ha valami tőlem távol áll, attól még nem feltétlen rossz. De szerintem a hierarchia problémája kivédhetetlen. Például számomra az "anyagi dolgok" sosem jelenthetnek annyit mint egy szellemi talány. Nem tudom egy szinten kezelni a kettőt! A témafelvetéseddel kapcsolatban azt mondom, a pénz eszköz, értéknek nem tudom elismerni. Hozzásegíthet valami értékes eléréséhez, de önmaga nem lehet az.Az idő és érték kapcsolatában tény, hogy egyes értékek időn kívül objektíven létezhetnek. Legjobb példa erra a szabadság, és a többi eszme. De, ennek cáfolatát is ki tudom mondani. Ha a kollektív tudatból kivész egy eszme, akkor megszűnik létezni. Tehát azt mondhatom, hogy az objektív érték az emberiség kollektív tudatában létezik. Így értem hogy pusztulása is lehetséges.Az érték követése valóban boldoggá tehet, de talán erre is igaz, hogy mind jó és rossz is van benne. A dualista világnézet itt sem lehet érvényes. Egy érték követése annak örömét jelenti, de kizárja egy másik megismerését.
süti beállítások módosítása