Miután átvettük a társadalmat alkotót,vagyis az embert, nézzük meg mit is hozott létre?

Minden állam egy erőszakszervezet, amelyet az emberek maguk ellen hoznak létre, és átruházzák rá a legitim erőszakgyakorlás hatalmát.A tankönyvi meghatározás után vizsgáljuk meg, historista beütéssel, történetiségében az államot.

Kezdetben az emberek hordákban éltek. A horda egy 50 és maximum 200 fős (szuperhorda) emberi társulás, ami együtt vadászik, éli mindennapjait. Nem települt le, nagy terület kell ahhoz hogy magát eltartsa, mivel nem raktároz semmit, ami nem kell neki otthagyja és eldobja. Ehhez képest jelent meg hosszas fejlődés során az első faluközösség, a fix lakóhely és az élelemtermelés. Innen kezdődik az ember beavatkozása a természetbe, kiválasztja melyik növényt termeli, melyik állatot tartja. A közösség számának növekedése és a települések számának növekedése bonyolítja az együttélés sémáját. Kiemelkednek egyes települések valamely előnyös tulajdonságuknál fogva, létrejön a város. A város lakossága már jelentősen nagyobb, ellátását saját földjei, és a hozzá tartozó falvak biztosítják. Kialakul egy vezetői réteg, amely önmaga nem termel. A várossal jön létre a civilizáció, ami azóta is meghatározza az emberiség fejlődését. A korai államok despotikus uralmú és redisztributív rendszerűek lehettek. A klasszikus ókorban jelenik meg az arisztokrácia uralma, illetve Arisztotelész által ennek eltorzultnak tartott formája, az oligarchia. Az ő uralmuk egy kis csoport uralma, (arisztoi = legjobb) ők a közösség legkiválóbb tagjai, nekik van a legtöbb földjük. Az elit kérdése is megjelenik, amivel még a mai társadalmak se tudnak mit kezdeni. Uralmukat megdöntheti egy zsarnok , illetve a nép. Utóbbi esetében beszélhetünk demokráciáról, de ez könnyen a csőcselék uralmába fulladhat , ha nincs cenzus. Ez legalábbis az ókorra jellemző felfogás. Tekintettel arra, hogy ez az államberendezkedés jellemző most országunkra, szeretnék egy kis kitérőt tenni, és értékelni a demokráciát.

A demokrácia, ahogy azt tanítják, a nép uralma. Az emberek választják vezetőiket, akik (ideális esetben) mindent megtesznek a közösség jólete érdekében. Persze a gyakorlat ennek pontosan ellentettjét bizonyítja! A demokráciában mindenkinek egy szavazata van, jogilag mindenki egyenlő, és a legtöbb modern államban a hatalmi ágak fel vannak osztva különböző szerveztek hatáskörébe. Véleményem szerint ezek a demokrácia fő jellemzői. De ha valamit állítok, hát kritikval is illessem, amiből bőven kijut. Először is, az emberek nem egyenlőek! Ez abból fakad , hogy jelenlegi ismreteink alapján nincs olyan szempont, mely szerint az ember értékét objektíven le lehetne mérni. A történelem során az érték volt már  vagyon, származás, esetleg a vallási életben betöltött szerep.Ez jellemzi a középkor és a kora újkor államait általában. A király hatalmát az egyház szentesíti. A változás csak a kora-újkorban jelenik meg, ami az antikvitásra nyúlik vissza. Egy dolog még sosem volt: a tudás,mint érték. Nem tudok olyan államról, ahol a legokosabbak lettek volna a vezetők! Annak a kérdésnek az eldöntésére,hogy ki a legokosabb viszonylag jó módszereink vannak. Platón,Campanella és társaik utópiáiban gyakran szerepel a filozófusok vezette állam gondolata. Valóban ésszerűen hangzik, hogy az vezesse az államot, aki a legjobban ért hozzá. De valószínűleg ez is egy oligarchia, egy értelmiségi elit létrehozsát eredményezné, amely viszonya az alávetettekhez kétes lehet. Tehát csak egy olyan államban lenne ez lehetséges, amelyben mindenki filozófus, de ez megmarad az ideák világában. Az egyenlőség kérdésére visszatérve, ha nem egyenlőek az emberek, akkor egyenlőve kell tenni őket, ami az állam feladata. Itt két változóval találkozunk: az egyik a szabadság, a másik az egyenlőség. Ha egyenlőve tesszük a társadalmat szabadságában (az az jogaiban) akkor azonnal vagyoni különbségek jelennek meg a legszembetűnőbben, ami az eltérő emberi adottságok és tehetségek eredménye. Ekkor szociális problémák jelentkeznek, illetve társadalmi feszültségek. Ennek a torz és szélsőséges megvalósulása a mai Magyarország. Ha viszont vagyonukban tesszük őket egyenlővé (elméleti kommunizmus) akkor azonnal szabadságukat kezdik el hiányolni. Ebből azt is levonhatjuk, hogy az emberek lehetetlen lények és nem képesek közösségben élni: "Vissza a természetbe!" Véleményem szerint ennek a két tényezőnek alakulása határozza meg az államformát. A demokrácia tehát nem az ideális államforma, hanem az ismert legjobb, mivel a legtöbben így érvényesíthetik érdekeiket. De ez még messzeáll a "jó" fogalmától. Miért legyen ugyanannyi joga egy adócsalónak és egy tisztességes vállalkozónak? Egyenlő-e egy tolvaj a bíróval? A képviselők saját érdekeiket képviselik elsősorban, mint minden uralkodó. A csőcselék és a demagógok határozzák meg legtöbbször a politikai életet. A mai demokráciákban kihalófélben van az ösztönzés, egyenlőve tesz egy alacsony szinten, és nem a fejlődésre ösztönöz. Nem a kiugró tehetségeket díjazzák, hanem arra törekszenek, hogy mindenkit egy alacsony átlagba integráljanak. Így válik a dicső, tudatos küzdő nép, mely kiharcolta saját szabadságát (csak hogy költői legyen) megvesztegethető buta tömeggé. A demokráciában pedig a számbeli fölény, az emberek mennyisége nem minősége számít. Valamiért ez a folyamat minden demokráciába lejátszódott eddig. Én erre a választ abban találom, hogy a második, vagy harmadik generáció aki már a demokráciában született nem tudja mi a szabadság, mi annak az értéke. Akik megteremtették tudják mit jelent a hiánya, így értik meg igazán az értékét. Általánosan jellemző az emberekre,hogy valamit csak akkor tartanak értéknek ha nem rendelkeznek vele. A második nemzedék számára már természetes, magától értetődő a szabadság megléte. Úgy vélem nincs minden veszve, az empirikus tapasztalás helyett racionális megértéssel is fel lehet fogni valaminek, jelen példánkban a szabadság értékét. Ezt tartották az ókori filozófusok is, az erény nevelhető, jó polgárokat teremthetünk jó neveléssel. Lehet idejét múlt állításnak tűnik, de számomra akkor is vonzó.

A nagy történelmi kísérlet, a kommunizmus, pedig kudarcot vallot. De miért is? Első okból talán azért , mert nem úgy tették ahogy azt Marx megírta, nem a legfejlettebb államokban jött létre. Nem egy magas szinten tett egyenlővé, hanem a szegénységben. A másik nagy probléma, hogy a cél sem volt világos, Marx nem fejtette ki sosem ,hogy hogyan jön létre maga a kommunizmus. Illetve, még a kommunizusban is lettek volna vezetők, egy kiváltságos réteg, ami az egyenlőség elvének mond ellent. A gyakorlatban persze sok mérsékeltebb csoport alakult, a szociáldemokraták, akik sokat tettek a munkásság és más társadalmi rétegek helyzetének javulásáért. Sokan viselték ezt a jelzőt azok közül akik csak demagógok voltak, és valódi célokat nem valósítottak meg. A nagy kísérlet is az emberi természet áldozata lett, a gyarlóság, a hatalomvágy, és a hiúság okozta vesztét.

Talán minden államforma hibáit az emberi természet okozza, amely képtelen békés társadalmat fenntartani. A mai világ lassú hanyatlását egyenlőre nem tudjuk megakadályozni, nem tudunk olyan államformáról,mely stabilabb lenne. De ha még meg is lenne, akkor is beleütközne a tömeg félelmébe, aki retteg az ieólágiáktól, a nagy ötletektől. Ez pedig a XX. század hibáinak következménye.

Program vége

DaTa